Szilveszter: nem kutyának való

A kutya lelkivilága

Sajnos a Szilveszteri őrület igen nagy hátulütője minden állattartó számára a hangos tűzijáték és petárdadurrogástól megriadt állatok szökése, megvadulása. A helyzet néha olyan súlyos reakciókat vált ki, hogy a kutya addig menekül, amíg lát, aztán mikor eszmél már vagy bajban van, vagy eltévedt. Idén és vagy félezer ebet regisztráltak, amelyet vagy találtak, agy keresnek.

Ha mi az utcán sétálgatunk Újévkor, és mellettünk váratlanul elsütnek egy petárdát, elsőre mi is összerezzenünk, ez az első reakciónk. Agyunk aztán azonosítja a hangot, tudjuk mi az, mi történik, és, hogy nincs okunk félni. Megyünk tovább. Hát ez a kutya esetében más. Egyfelől az ő érzékszerveinek ez a durranás egy jóval intenzívebb élmény, az első, bennünk is végbemenő, ösztönös ijedtsége hát annál nagyobb. Ez az ijedtség pedig nem múlik el, s gyengébb idegzetű, izgulékonyabb állat esetén könnyen csap át pánikba, hiszen nem ismeri a hangot, nem tudja semmihez társítani, csak az ösztönhöz: hangos, váratlan. A közeli dörrenések keltette légnyomás ráadásul olyan természeti katasztrófákra hajaz, amik mélyen kódolt menekülőösztönt ébresztgetnek.

Kutya egy Szilveszter

Mit tehetünk akkor, hogy az évbúcsúztató ne hagyjon maradandó sokkos emléket kedvencünk lelkében? Évek óta heves vita zajlik az antipetárdások és a bulizóhad között, de e téren nem kívánok most érveléssel élni. Induljunk ki a valószínűből: petárdázás jövőre is lesz. Amit azonban mi felelős kutya tulajdonosok megtehetünk, nem olyan nagy áldozat.

Először is legyünk felkészülve a legrosszabbra: a kutya ijedtében elszökik. Ebben az esetben nagy jelentőséggel bír, hogy chipezve van-e vagy sem. Míg a fővárosban szinte 90%-ban chipezettek az ebek, ennek az aránya vidéken jó, ha 10% körül mozog. Amennyiben azonban kedvencünk chipezve van, több lehetőség is kínálkozik a megtalálására. Egyfelől az oltási könyvével bármelyik állatorvos segítségünkre lehet, az adatbázisban hozzáfér az adatokhoz, ha valahol látták, jelentették vagy leolvasták chipszám alapján.

Mindenképpen ellenőriztessük a telefonszámunkat, hogy elérjenek minket az ország bármely chipleolvasó pontján. Másfelől a kedvencünket esetlegesen megtalálót is segítjük, hiszen nem szükséges facebook postok kétségbeesett megosztásában reménykednie, egyszerűen leolvastatja a kutya nyakába ültetett chipet és már hívhatnak is minket a korábban megadott számon. Emellett jó, ha az ebek nyakörvén is szerepel a gazda neve, telefonszáma, sajnos ma még nem evidens, hogy a talált kutyákat le is olvastassuk

A kutya felkészítése

Ha bebiztosítottuk magunkat a chipeztetéssel, ideje mindent megtennünk azért, hogy elkerüljük ezt az eshetőséget. Először is próbáljuk meg a kötelező esti sétát a petárdázás előtt elintézni, noha ismeretes, hogy már akár délután hatkor is nekiállhatnak a durrogtatásnak, így ezt nehéz kiszámítani. Ezen a napon mindenképpen pórázon sétáltassunk, és a kutya nyakörvét ellenőrizzük: elég szoros, biztosan nem tud kibújni belőle?

Otthon aztán legjobb, ha elzárjuk a négylábút. Egyfelől, hogy a kutya ne tudjon a világba veszni, másfelől, hogy véletlenül se a mi kertünkbe hullva szembesüljön egy petárdával. Nem kell rögtön rosszindulatra gondolni, de vannak sajnos balesetek, kiváltképp, ha már kissé kapatosan, valaki ügyetlenkedve vág neki gyakorlatlan petárdázásnak. Ne ezen múljon.

Amíg tart a petárdázás, jó, ha tudunk olyan háttérzajt biztosítani, ami elnyomja, legalábbis tompítja a dörrenéseket. Tekerjük fel a hangerőt a tévén, és zárjuk be az ablakokat, akár a rolót is lehúzhatjuk. A kutya társas lény, fontos, hogy ilyenkor ne hagyjuk magára. Egyedül könnyen előfordulhat, hogy félve nyüszíti végig a sarokban az éjszakát. Jobb, ha társaságot biztosítunk neki.

Hosszas munkával a kutya szoktatható a hirtelen éles zajokhoz. Bizonyítják ezt a munkakutyák, vadászkutyák kiképzései is. Ez azonban egy hosszas folyamat és még ezek a kutyák is képesek pánikolva reagálni a tűzijáték hangjára, hiszen az nem ugyanaz azért, mint amire kiképezték őket. Hogy az eb mennyire reagál érzékenyen, fajta és egyedfüggő, és akár évről évre is változhat, ahogy öregszik.

A riadt kutya

A szerető gazdik ösztönös reakciója általában a megrémült állatot csitítgatni. Leguggolunk hozzá, simogatjuk, becézzük, és akarva akaratlan is a lehető legrosszabbat tesszük ezzel. A kutya ilyenkor ugyanis bizonyítottnak érzi, hogy itt valami nagy baj van, jól tette, hogy pánikolt, szinte meg van érte dicsérve. Baj kell legyen, ha nyugtatgatjuk – hol szoktuk még nyugtatgatni, csak nem az állatorvosnál? Van az a kedvenc is, aki, valljuk be, kihasználja a helyzetet és szeretgetteti magát. Mindenesetre nem ez a legjobb megoldás.

Ami viszont hatékony és üdvös is: ha eltereljük a kutya figyelmét. Ez lehet jutalomfalat, játék, akár munka is, bármi, ami elvonja a figyelmét és kizökkenti. A hozzáállás lényege, hogy megerősítsük benne a petárdadurrogás hétköznapi voltát. Úgy kell lereagálni, mintha csak a busz dudált volna. Jobb esetben kedvencünk egy vidám játékos emlékkel gazdagszik és azt köti a Szilveszter éjszakához. Kirívóan durva pánik esetén, amikor már közveszélyes az állat, sajnos nem sok lehetőségünk van, mint elzárni, vagy az állatorvos instrukcióinak megfelelően bódítani.