A gázkazán, és ami mögötte van

A gázkazán eredete

Nem meglepő napjainkban, ha egy háztartásban gázkazánnal találkozunk, pedig mennyi mindennek kellett bekövetkeznie a fejlődés során, hogy ez ilyen természetessé váljon. Elsősorban a fűtés fejlődésére volt szükség, hogy a tűz bekerüljön az otthonba, úgymond a „beltérbe”. Ez az igény alkotta meg hosszú évszázadok alatt a kemencét, a kandallót és a kályhát. A fűtőanyagok közt aztán megjelentek a ma már elterjedt energiahordozók, a fatüzelésnek pedig versenytársait kínált az elektromosság és a gáz is. A gáz a mai napig az egyik legolcsóbbnak számít így népszerűsége töretlenül megmaradt.

Az ipari forradalommal egy ütemben a gázkazán kazánok rohamosan elterjedtek a világban. Ahogy az izzószálas égők és a telefon is mindenhol ott teremtek, a gázkonvektorok is egyre másra bukkantak fel és váltották fel a városokban a fatüzelésű cserépkályhákat. Azt gondolhatnánk, hogy ezzel véget is ért a történet, ma már mindenhol gázkazán van és a fejlődés csúcsát elértük, de mindannyian tudjuk a hétköznapjaink tanulságai alapján, hogy ez nem így van. Mi mindenen ment hát keresztül a gázkazán?

A turbós gázkazán tarol

Valahányszor a két háború közti időszakról esik szó, valahogy soha senki nem lepődik meg egy egy olyan sztorin, ahol berobbant a gázkészülék. Külföldiek, amikor Magyarországon keresnek lakást, olykor pánikolva szereltetnek szén-monoxid riasztót a konvektorok tájékára, mert sosem lehet tudni. Nos, ugyan az óvatosság sosem árt, ezek a készülékek azért már jóval biztonságosabbak, mint a korai elődjeik.

Az első gázkazánok ugyanis úgynevezett nyílt égéstérrel rendelkeztek Ez konyhanyelven annyit tesz, hogy az égéshez szükséges oxigént a szoba levegőjéből vették, majd az égéstermék szépen távozott a kéményen át. Normális esetben, ha minden rendben működött. Ha azonban visszafordult a szellőzés, akkor ritka, de igen súlyos esetekben akár az égéstermék is bejuthatott a lakásba. Még rosszabb esetben a tiszta gáz, ami aztán egy cigarettavégtől is begyulladhatott. Éppen ezért a mai napig „szagosítják” a gázt – eredetileg se színe, se bűze nincs, de ennél jobbat is kitaláltak. A turbós gázkazánt.

A turbós, avagy zárt égésterű gázkazán lényege, hogy a kazán semmilyen módon nem érintkezik nyíltan a szoba levegőjével. Az égéshez szükséges tiszta levegő szintén a kéményen át érkezik, csak egy másik ágon. Ez elvben igen egyszerű is, viszont az elterjedését nagymértékben gátolta, hogy ehhez bizony a kéményhez is hozzá kell nyúlni és az alkalmasint tető megbontásával járó munkálat kifejezetten nagy beruházásnak minősült. Mára azonban már csak turbós gázkazánt találunk a forgalomban, és a háztartásoknak csak elenyésző hányadában találunk még nyílt égésterű készüléket.

A szenzációs kondenzációs gázkazán

A következő újítás, ami a gázkazánok területén felmerül a kondenzáció felhasználása volt. Hagy magyarázzam el. Az alap probléma az volt, hogy a kazán üzemelésekor létrejövő gázok mindenféle savas salakanyagokat is magukba foglalnak. Ezek pedig kellően hideg levegővel érintkezve szépen kicsapódnak. Na, most a fűtésszezonra értelemszerűen az alacsony kinti hőmérséklet a jellemző, ennek köszönhetően pedig ez a bizonyos „kellően hideg” levegő már a kéménycsőben is megtalálható. Az pedig miért baj, ha a kéményen belül csapódik ki a sok salakanyag? Mert kikezdi a kémény anyagát. A legtöbb esetben nem is a készüléket magát kellett cserélni, az élettartam leginkább a kémény korrodálásától függött.

A probléma kiküszöbölését az adja, ha a kicsapódást nem csak úgy random a kéményben, hanem irányított körülmények közt tesszük lehetővé. Hát ezt csinálja a kondenzációs gázkazán. Mindemellett mg egy bravúros dologra képes, ami miatt a legtöbb háztartásban úgy híresült el, mint a pénztárcakímélő kazán. Az pedig az, hogy a kicsapódáskor felszabaduló energiát is képes felhasználni a fűtéshez. Ennek a legfőbb előnye, hogy ugyanannyi égetéssel még több energiát tudunk kinyerni.

Ahhoz azonban, hogy mindez valóban megtörténjen, a kazánt megfelelően kell szabályozni, sőt, az egész fűtésrendszert szinkronba kell hoznunk. Ahhoz ugyanis, hogy a megfelelő helyen ki tudjuk csapatni az égésterméket, az kell, hogy a visszatérő fűtéscső eléggé lehűljön. Pont ezért a kondenzációs kazán legjobban padló-, illetve falfűtéssel működik, ahol a csőrendszer nagy felületet jár be, mielőtt visszatérne a kazánba. Persze működhet radiátorokkal is, ilyenkor azonban fokozottan figyeljünk a radiátorok és a szivattyú beállítására. A legjobb, ha figyeljük a kazánt: ha csöpög, akkor volt kicsapódás és jól működik a rendszer.

A gázkazán további útja

A fejlődés mai szakaszában két irány jellemző. Az egyik a megújuló energiaforrások felé fordulás, melyeket igyekeznek hozzákötni a meglévő hőtermelő egységekhez. Ha azt fontolgatjuk, hogy később napkollektort kötünk a gázkazánra, érdemes olyat vásárolni, aminek több csonkja van, ahova később beköthetjük az eszközt. A napkollektor jellegénél fogva egyenlőtlenül termeli a hőt, így mindig szükség lesz mellette egy fő-hőtermelőre, ugyanakkor jelentős lehet általa a kiegészítés.

A másik irányvonal az okos hőközpontok kialakítása, ahol telefonunkkal a net segítségével bármikor bárhonnan állíthatjuk a gázkazán működését. Legjobb, ha ennek a nagy része automatizált különféle időjárásfigyelők, illetve hőmérsékletmérők segítségével.